Sosem tűnödtem azon hogyan fogok majd meghalni-bár az utóbbi hónapokban
lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal,biztos nem így képzelem.
Lélegzet-visszafolytva meredtem a vadász sötét szemébe,ő pedig nyájasan nézett rám
aterem túlsó sarkából.Az a tudat vígasztalt,hogyha már megkell halnom,olyasvalaki helyett
halok meg,akit szeretek.Nemes célért,éppenséggel.És ez azért számít valamit...
Nem néznék most farkas szemet a halállal,ha annak idején messzire elkerülöm Forks
városát.Féltem.Nagyon féltem,de mégsem bántam meg,hogy így döntöttem.Ha az élet valóra
váltja a legmerészebb álmodat,akkor nincs mit megbánnod,ha ez az álom aztán véget ér.
A vadász barátságosan mosolygott és lassan elindult felém,hogy megöljön. |